Nem tudom pontosan mikor történt, de nagyon régen a múlt század vége felé. Létezett egy kis zsinagóga a Teleki téren. Mindenki tudott róla a budapesti zsidó életben, de csak nagyon kevesen jártak oda és ismerték. Én magam a múlt század 70-es éveiben kerültem oda áldott emlékű apóson Atlasz Miklós bácsi vitt le, mert Ő a Teleki Fiumei út sarkán lakott.

Szóval a múlt száz végén történt, amit most hallotok… Glaser Jakab aki akkor már hosszú évek óta áldoztatós küzdelemmel tartotta össze ezt a már talán akkor nem is létező imahelyet. Minden vasárnap este már elkezdte körbetelefonálni sajátságos visszaidézhetetlen stílusában a potenciális minyen tagokat a következő szombat reggelre. Egy ponton mélységes intelligenciájával felismerte, hogy nem lesz lassan kit felhívni, hisz az eredeti közösség azok kora miatt kritikusan megfogyatkozott. Folyamatosan rágta mindenkinek a fülét így az enyémet is csináljunk valamit. Próbálkozott a zsidó iskolákban, a rabbi szemináriummal nem sok sikerrel. Ebben a vákuumban érkezett meg  – talán, mint két sliah ( A Jótermető küldöttje a Bibliában) – a két Mayer fiú a Teleki térre.  Galser azonnal érzékelte, – mondtam már – hihetetlen intelligenciája volt, remekül tudott bánni az emberekkel, hogy itt a lehetőség- talán – a megújításra. Megdöbbenve láthattuk, hogy lassan milyen igazi, mély – jobb szót nem tudok erre találni – barátság alakult ki az idős ember és két fiatal akkor még vagy már a fővárosi éjszakai élet figurája között. És ez valóban egy többoldalú barátság volt. Juci a fantasztikus szervező képességével állandó feladatokkal látta el a fiúkat, akik mint mondtam egy jó barát gondolkodás nélkül segítettek. Persze ők is rendelkeznek mély empátiával és intelligenciával, ebből következően érezték, hogy nem elegendők a Teleki tér 22 fenntartásához, ezért elindultak baráti és ismerőseik körében meggyőzve őket nézzék meg ezt a varázslatos helyet, és ott ezt a varázslatos fickót Glaser Juci bácsit. Ez volt a Teleki Téri reneszánsz őstörténete. Valahol itt kapcsolódik a történetbe Spitzer Barbara akit valaki lehozott egy alkalommal, vagy csak Magától odatévedt (nem tudom)lehet, hogy Ő is egy sliah a JóTeremtő küldöttje(?!) aki rögtön meglátta, hogy ezt rögzíteni kell az utókornak. Tette ezt egy olyan pillanatban, amikor még „ősi” állapotok voltak… Az élet szigorú törvényei miatt Glaser Juci egy szomorú téli napon itt hagyott minket. Nem volt olyan a budapesti zsidó életben, aki azt gondolta volna, hogy tovább működhet a Teleki tért Glaser nélkül (bevallom én magam sem). De nem így a Mayer fiúk Társasága,(Gábor vezetésével), ha nevezhetem így őket kicsit plagizálva a régi film címét. Meglátva a lehetőséget megpróbálták megtartani és továbbfejleszteni azt amit Juci bácsi ránk hagyott. Hogy rövidre zárjam: ennek a végletekig – nem is tudom mi a jó szó – elhivatottságnak, munkának vagy nem is tudom minek a lenyomata a TELEKI TÉRI MESÉK.

Feldmájer Sándor