http://huniwood.berlin/

Ide úgy került, hogy mikor Izraelben voltam, akkor szólt Szikra Csaba, hogy mehetne a film Berlinbe is, mert lesz ez a fesztivál és összekötött az egyik szervezővel, Lócival (Imre Loránd), akit amúgy ismertem régről. Már kész volt a fesztivál programja, de mivel tetszett nekik, betették a filmet még gyorsan. A programfüzetben összesen 4 fotó van, alnyomatban, az egyik a mi filmünk felfele nézős kutatók képe. 

Kaptam szállást 2 napra a Collegium Hungaricumban, ami szuper volt, ezzel járultak hozzá az úthoz. Repülőjegyet az alapítvány vette (még időben, elég olcsón). Plusz 3 napot aludtam Csabánál, költségek zsebből. 

A vetítésen volt kb 23 néző. (Ami nem rossz, az előző napi fő filmen 8-an voltunk.) Csak 3 ismerős volt, akiket én hívtam: Lieselore Cyrus (a volt budapesti német nagykövet), Tal Rimon (berlinben élő izraeli haver) és Eric Marx újságíró barátunk. Szikra Csaba szólt egy csomó embernek, abból eljöttek páran és voltak, akiket Eric hozott.  

Angol felirat volt, ezt kérték a szervezők. Előtte Imre Lóci mondott pár szót, a végén Papp Bojána beszélgetett velem. 

A filmet nagyon vették. Szépen vették az akadályokat. Nevettek amikor kell és csendben voltak, amikor ez volt a feladat 🙂

Tal Rimon ült mellettem, azt mondta, nagyon jó a hang. Ő izraelben tévéműsorban dolgozott. És tényleg jó a hang. 

A beszélgetésre bent maradt mindenki (talán egy ember ment el) és okosakat mondtak, kérdeztek. 
Papp Bojána beszélgetett velem és aztán a nézők kérdeztek. 
Elmondtam, hogy elvben a „session” neve: „Meet the director”, de én csak Assistant director vagyok, vagy valami hasonló, mert túl sok mindent csináltam a filmben. Sok okosat kérdeztek a filmről is, meg a Telekiről is. Angolul ment a beszélgetés, kb a közönség fele volt magyar. 

Volt egy újságíró Ferber Katalin, aki írt egy nagyon szép cikket rólunk, pár napja jelent meg a Librariusban: 
https://librarius.hu/2017/10/21/teleki-teri-zsido-lakasimahazak-megrendito-vilaga/

Ő arra volt kíváncsi, hogy mi, Gábor meg én, hogy kerültünk oda és főleg miért. Ezt mindig meg szokták kérdezni akár vetítés, akár séta van. Erre a többi néző is kíváncsi volt. Többen, is azt mondták, hogy ez az egy dolog hiányzik a filmből. Egy olyan rész, ahol Gábor és/vagy én elmondjuk, hogy mit is keresünk itt. Persze, tudom, ez az első részben lesz, de most ezt hiányolják. Volt 1-2 ember, aki azt mondta, hogy ettől lenne „kerek” a film.  

Kérdeztek a környékről, hogy milyen az élet a „Nyócban”, meg a budapesti zsidó életről. Egy srác arról kérdezett, hogy hogyan változott meg a hely, mióta Chabad rabbink van. Őt a vallási része érdekelte, meg a politika. 

Egy néző megígérte, hogy elküldi a nagypapája emlékiratait. A bácsi Népszínház utcából származott, sajnos pár éve meghalt. Meg is kaptam az emlékiratokat. Filmes szempontból nem nagyon releváns, de igen érdekes és nem csak a hánború előtti időről szól, hanem egész a kétezres évekig. És lesz 2 új (élő) interjúalanyunk is, ha minden jól megy. 2 unoka volt ott a vetítésen, rajtuk keresztül remélem, menni fog. 

Megint a Gábor forrasztós-vizipipázós jelenete volt a kedvenc. És Zsuzsi néni az abszolút sztár. Meg Müller Tamás. 

Csatoltam pár fotót ami a vetítés előtt, meg után készült. A beszélgetés közben Imre Lóci fotózott. 

Ha valaki nem tudná, a filmnek van egy Facebook oldala, általában mindig ez a legfrissebb. Nem kell hozzá Facebook account, anélkül is nézhető: 
https://www.facebook.com/talesoftelekisquare/?ref=br_rs

Na kezicsókulom!

Mayer Andris