A forgatás története

Amikor először találkoztunk Gláser Jakabbal, öreg volt és fáradt, de elnyűhetetlennek tűnt. Folyton csak mesélte ősrégi történeteteit és vicceit. Azt gondoltuk, örökké fog élni. Néha azért kételkedtünk benne, így kitaláltuk, hogy készítünk vele egy filmet. Mivel egyikünk sem volt (még) gazdag filmproducer, az egész megmaradt ötletnek.

Aztán 2000-ben, egyszer csak a semmiből betoppant a zsinagógába a francia-magyar dokumentumfilm-rendező, Barbara Spitzer. Éppen küldetésben járt: zsidó gyökereit kereste Magyarországon, melynek részeként szisztematikusan végigjárt minden zsinagógát.

Nem is „patópálkodott”, pár nappal később már forgatott is. Sok órányi anyagot vettünk fel Juci bácsival és a gyülekezet többi tagjával a stiebelről, a környékről, a VIII. kerületről.

Majd Barbarának vissza kellett mennie Franciaországba és a projekt leállt. Évekig nem történt semmi. Időközben Gláser bácsi megdöntötte a halhatatlanságáról való elméletünket és 95 éves korában meghalt. A zsinagógának minden esélye megvolt arra, hogy megszűnjön, de nem így lett. A gyülekezet sokat változott, egy fiatalabb nemzedék is elkezdett járni az öreg falak közé.

2009-ben belekezdtünk az imaház fizikai felújításába. Ekkor tért vissza Barbara, hogy újra forgasson, megörökítse a zsinagóga és a közösség továbbélését. Itt volt, amikor a Kék szobát kipofoztuk. Felvette az öreg Gláserről való megemlékezést a temetőben és folytatta a már megkezdett interjúkat. A legcsodálatosabb az öreg Gláser házának felfedezése volt. Ugyanabban a szobában élt haláláig, ahol megszületett. Tamás fia nem változtatott semmit apja házán az eltelt évek során. A port és a hadseregnyi egeret leszámítva minden úgy volt, ahogy az idős ember hagyta. Hihetetlen régiségekre bukkantunk, háborús fényképektől kezdve az öreg Gláser nagyszüleinek ruháin át egészen levelekig és régi bútorokig.

A projekt még mindig folytatódik. A 2012 őszén kezdődő és máig folyó Teleki’44 kutatásunk során készült interjúk anyagait és a fellelt archív felvételeket is összekötjük ezzel a projekttel.

A nagy mennyiségű felvett anyagból egy dokumentumfilm trilógiát készítünk, melynek átfogó címe “Teleki téri mesék”.

Az első rész az imaház egykori lelkéről, Gláser Jakabról szól. Francia címe a tervek szerint „Tonton Jacobine” vagy „Oncle Jacobine” lesz. A magyar cím: Juci bácsi. Ez volt ugyanis Gláser Jakab beceneve, amit nem könnyű visszaadni angolul vagy franciául. „Old Man Jacobine” a legjobb megközelítő fordításunk, de nyitottak vagyunk a javaslatokra!

A második rész munkacíme “A Teleki téri zsidó”, és inkább szól az egykori és mai közösségről, a környék zsidó történetéről és arról, hogy a “Teleki téri zsidó” szinte fogalom volt a pesti zsidó közbeszédben. A második epizód trailere:

 

 

A harmadik rész elsősorban az 1940-es éveket, a VIII. kerület 1944-es eseményeit dolgozza fel.

A forgatás jelenlegi helyzete:

Az első rész befejezésére az EACEA alaptól kaptunk támogatást, így az utómunkálatok 2012 decemberében megindulhattak. Az akkor elkészült nagyobb egységet a Vörösmarty moziban mutattuk be. A film utómunkálatai folyamatban vannak. 2017-ben az MTVA Mecenatura Ember Judit dokumentumfilm pályázatán támogatást nyertünk, a bemutató 2019 elejére tehető.

A második rész utómunkái a Civil Alap és a MAZSÖK támogatásában valósultak meg. A film első, még nem végleges verziója “Teleki téri mesék” címmel 2014 novemberében került bemutatásra a Művész Moziban, a III. Zsidó Filmfesztivál (ZsiFi) keretében valamint 2014 decemberében az USÁban 4 alkalommal vetítéseket tartottunk. Az amerikai vetítések tapasztalatai alapján további vágási munkák után, 2018 márciusában került a végleges(nek szánt) verzió bemutatásra. Ezt követően számos fesztivál vetítésen jelent meg a film Magyarországon és külföldön egyaránt.

A harmadik rész utómunkái szintén finanszírozásra várnak.